A búvárpalack nélkülözhetetlen kelléke a búvárkodásnak és fontos ismerni a különböző méretű és anyagú fajtáikat. A megfelelő búvárpalack kiválasztása fontos része a biztonságos és élvezetes merüléseknek. A két legelterjedtebb palacktípus az alumínium és az acél. Mindkettőnek megvannak a saját előnyei és hátrányai, amelyeket érdemes figyelembe venni a merüléstervezésnél. Méretüket tekintve egészen az 1l-es térfogattól a 18l-ig lehet velük találkozni, azonban a legelterjedtebb, standard méretek a 12-15l-es palackok. A cikkben részletesen bemutatjuk a különbségeket az alumínium és acél palackok között, valamint azt, hogy melyik típust érdemes választani a merülés körülményeitől függően.
A palackok jelölése
A palackok adatait a nyakukon található jelölésből tudjuk kiolvasni. A jelölések egyértelműen leírják többek között a gyártót, térfogatot, a palack típusát, a maximális nyomást, a gyártási számot és a nyomáspróba idejét. A palackokat kötelező időszakosan ellenőrizni; évente kell szemrevételezni és legalább 5 évente nyomáspróbáztatni is szükséges.
Alumínium búvárpalackok
Az alumínium palack az anyagból fakadóan viszonylag vastag fallal (11-16mm) rendelkezik, hogy ellensúlyozza a benne lévő gáz magas nyomását. Általánosságban a teli alu-palack negatív lebegőképességű a vízben és ahogy fogy a gáz mennyisége, úgy válik semlegessé, majd pozitív lebegőképességűvé. A palack térfogata kb. 200-230 bar nyomást bír el.
Ha nincsenek rendesen karbantartva, ezek a palackok erősen korrodálhatnak, különösen a sós víz és a meleg, párás levegő miatt. Az alumínium nem rozsdásodik, ellenben reakcióba lép az oxigénnel, ami hatására egy vékony aluminium-oxid réteg keletkezhet a palack felületén. Továbbá ez a fajta palack könnyebben megsérülhet mechanikai behatások következtében. A törés vagy repedés kockázata magasabb, különösen ha túl sokszor töltik őket magas nyomáson. Ezért érdemes rendszeresen ellenőriztetni az alumínium palackokat is, és csak megbízható helyeken tölteni őket.
Acél búvárpalackok
Az acél palackok rendkívül erősek és tartósak, ami hosszabb élettartamot és nagyobb megbízhatóságot biztosít. A palack falának vastagsága adottságai miatt vékonyabb (4-5 mm), mint alu társaiké és nagyobb, kb. 230-300 bar nyomást bír el. Az acél anyaga miatt ez a palacktípus kisebb méretű lehet ugyanazon nyomás mellett, így akár kisebb helyen is elférhet. Nagyobb tömege miatt a búvárnak kevesebb súlyt kell viselnie a merüléshez. Ez kényelmesebb süllyedést és stabilabb helyzetet eredményezhet a víz alatt.
Az acél palack egyik legnagyobb hátránya, hogy könnyen korrodálódik, rozsdásodik. Emiatt, mint minden búvárfelszerelést, ezt is rendszeresen karban kell tartani és ellenőriztetni, különösen a sós vízben történő használat után. Az árát tekintve általában drágább is az alumínium társaikhoz képest, így kezdő búvárok számára kevésbé vonzó opció lehet, bár a tartósság miatt hosszú távon gazdaságosabb a befektetés.
Összegzés
Mind az alumínium, mind az acél búvárpalackok remek lehetőségeket kínálnak, de a választásnál érdemes figyelembe venni a búvárkodás célját, a körülményeket és az egyéni igényeket. Ha olyan palackot szeretnél, ami könnyen mozgatható és ellenáll a korróziónak, akkor az alumínium megfelelő választás lehet. Ha viszont kevesebb ólommal merülnél és fontos a tartósság, akkor az acél palack jobb lehetőséget biztosít. Bármelyikre is essen a választás, a legfontosabb, hogy karbantartott és bevizsgált palackkal merüljünk a körülményeknek megfelelően.
Szerencsére a búvárbázisok többnyire mindkét fajtával rendelkeznek bőséges mennyiségben, így talán ez az a felszerelés, amire hobbi búvárként sosem lesz szükséged, hiszen a bázisokon karbantartott, bevizsgált palackokkal várnak.